A Velencei-tó Magyarország második legnagyobb természetes tava. Kedvező természeti és földrajzi adottságainak, valamint a mederszabályzásnak köszönhetően a Balatonhoz hasonlóan hazánk legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike.
Az evezős és kajak-kenu pálya, valamint környezete elhanyagolt állapotban van. A területen található épületek nem közelítik meg a mai elvárásokat, teljes korszerűsítésre szorulnak.
Elképzelés szerint a létesítmény a „vizes” olimpiai sportágak utánpótlás válogatottjainak ideális és komplex felkészülési helyévé válhatna, de alkalmas lenne a nagycsaládosok és hátrányos helyzetűek szabadidős, valamint fogyatákkal élők rehabilitációs programjainak lebonyolítására is.
A pályát hosszú távon szeretnék alkalmassá tenni nemzetközi versenyek megrendezésére.
A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Sportakadémia áttervezése során igyekeztünk erősíteni a ház tartalmát, az akadémia hangulatot, megtartva a szakemberek által kidolgozott működési strukturá -funkció csoportokat. Megtartottuk az épület felmenő szerkezeti-alapozás, falak, pillér rendszer, födémek - rendszerét, raszterméretezését, vertikális méretrendjét. De megváltoztattuk a zárószerkezet - tetőfödém szerkezetét és megfogalmazását, formáját.
A sorolt hullámzó tömegeket a zöldtetővel fedett közlekedő, kiszolgáló részek kötik össsze, melynek külső megjelenő formája az íves kialakítású ragalj, mely az epületbe belépő számára a ház tetejének, az élményét nyújtja. Az emberbe mélyen belekódolt az őskép, melyben a háznak alja - lábazata - közepe - falazata - és felső része - teteje - van. Makovecz lmre munkássága mutatta meg, hogy a földből, a tektonika erejét mutató alépítmény és az égből ráereszkedő tető között keletkezik az a világ, mely igazán a miénk. Erősítettük hát a tektonika megjelenítését a föld színű, rusztikus, monolit jellegű téglapillérekkel, tömbökkel, lábazatokkal. A falazatok a divatos szerelt burkolat helyett egyszerű kőporos vakolatot kaptak, a tető talajról látható része - ragalj - fa borítást, a héjazat színezett fémlemez fedést kapott. A szögletes alaprajz racionális megtartását a nyolcszáz négyzetméteres belső udvar - a kettévágott átriumok egyesítésével - ellensúlyoztuk, a hosszú faltömegek közül kitüremkedő íves ragaljat speciálisan, szálára rakott nádréteggel - a hagyományos nádfedes "újra gondolt" felhasználásával - burkoljuk. A nagyméretű épület így több, egymással ritmizáló épülettömegre bomlik, melynél a forma egyensúlyt tart, a nagyobb és alacsonyabb részek tagolják az épületet, melynél hol a monumentalitás, hol az emberközeli, megpihenésre csábító részek váltják egymást.
